Mondjuk nem is tudom mit várok. Mit csinálnék én egy baráttal? Azt sem tudom hányszor kell őket etetni, meg levinni pisilni... Egyáltalán érdemes-e bárki miatt hangosan bömbölni 19 évesen egy pláza közepén, majd úgy utazni haza a 133-as busszal, hogy a takony egyenesen a számba folyik, mert a kistáskámban nem találom a rohadt zsebkendőt, mert tele van minden más szarral, ami őt juttatja eszembe.Valaki olyan hiányzik, aki elkísér a hajnali órákban a Blaháttól a Király utcáig. Valaki olyan, aki remélem, hogy nem olvassa a blogom.Most pedig reménykedek, hogy a tinilányok nem veszik véresen komolyan ezt a bejegyzést, de legalább annyiszor idéznek belőle, mint Simon Márton két kötetéből.