Van egy kis füzetem, amibe mindig felirkálom minimum címszavakba, hogy ezt és ezt bele kell írnom a blogomba. De most nincsen semmiféle jegyzetem, úgyhogy leírom, hogy nem tudok mit leírni. Mondjuk most eszembe jutott, hogy a húgom megkapta élete első magassarkú cipőjét és nagyobb eksztázisba van, mint anno nagyim Szécsi Pál koncert előtt. Képzeljetek el egy discogömböt, sarkakkal. Kb. így néz ki a cipő, csak rondább, de nem akarok illúzióromboló lenni, így nem bántom miatta. Sőt, még azt is eltűröm, hogy az egész szobám ezüst flitteres legyen. Tudom, hogy ez mennyire fontos időszak, így hát le is fényképezem minden mozdulatát benne. Amikor zoknival felvéve wc-n ül benne, amikor az orrát turkálja benne, amikor balettozik benne, vagy amikor csak simán abban alszik el. Semmi pénzért nem fosztanám meg attól az élménytől, hogy ezeket a képeket viszontláthassa a 18. születésnapjára készített videóban. 

Mindenképpen pozitív, hogy a táncpróbát én bőgtem végig és nem a tánctanár. Mondjuk ő tulajdonképpen csak akkor sírhatta volna el magát, ha meglát táncolni. De ez ma nem történt meg, ugyanis gyakrabban van tüdőgyulladásom, mint menstruációm, így végigültem a próbát. Haszna mondjuk nem volt, mert nem láttam a koreográfiát a zsebkendőktől orrfújás közben, a zenét meg a saját köhögésemtől nem hallottam. Az meg egy külön élmény, hogy egy falusi színjátszó versenyt simán megnyerhetnének a közreműködésemmel, mert a krém, amit a kezemen lévő fertőzésre kaptam pirosas narancssárgára fogta be a bőröm, így kiválóan megszemélyesíteném az óriásrépát a klasszikus mesébe.

Mindig letargiába esek, hogy mi lesz a halaimmal a másnaposságra tartogatott 'hányósvödrömben'. Történt ugyanis, hogy pár napja összetört az akváriumom. Csupán kb. 15 liter víz folyt szét a panel másodikon a parkettára, meg az alsó szomszéd fejére. Aztán eszembe jut az a történet, amikor egy elég  burzsuj családból származó fiúnál voltunk házibuliba és az újonnan vásárolt 116"-os LED TV mellett széttört egy 200 literes akvárium. Nem az, hogy hirtelen parancsszerűvé vált az éppen akkor hangosan karaokezott  'Csavard fel a szőnyeget' ,de  buli közepén egy 3 órás munka vette kezdetét, ahol mindenki illuminált állapotba a padlót törölgette meg szedegette az üvegszilánkokat. Kivéve a kevésbé filigrán, kopasz, nagydarab, helyi menőcsávó házigazdát, aki kancsóval próbálta összeszedni a még élő két halat, hogy azokat utána véletlenül ne a vizes, hanem a vodkás pohárba rakja...

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Én ennél szebb és jobb anyukát már nem tudok formálni. (azt meg úgysem fogom leírni, hogy gasztro rekordja eddig az, hogy a már kész, rendelt pizzát újramelegítéssel leégette vagy, hogy rajong Csernusért. továbbá azt sem írom le, hogy tudom, hogy mindig beleolvasott a kézzel írott titkos naplómba. meg azt sem mesélem el, hogy kiskoromba egyszer nem mondtam el neki, hogy belevágtam a hajamba, mert szokta olvasni a blogom.)Úgyhogy srácok tessék, láttátok. Most már mindenki engem                                                                                                               akar feleségnek, igaz? :-D

Tesóm egyébként majdnem olyan intellektuel, mint a magyar társadalom jó része, emellett szőke is. Így születhet olyan mondat tőle nagyitól hazaérve, hogy: 'Azt mondta, hogy dzsem. Nézem, rá van írva, hogy jam. Megkóstolom, erre lekvár.' , vagy, hogy ő LABDAdor kutyát kér anyától születésnapjára, továbbá táborból hazajövet elmélyülve konstatálja, hogy ' Ezek a programok túl gyerekesek voltak egy magamfajta 7 évesnek.' Ezektől eltekintve viszont javasolnám a későbbiekben oktatási miniszternek, mert ma bementem helyettesíteni a képzeletbeli osztályához egy angolórát. 1000 forintot adott érte és még élveztem is. Mondjuk ehhez lehet, hogy hozzájárult az, hogy fél éve én állíthattam neki össze a névsort és amellett, hogy most bosszúból az összes exemnek beírhattam egy szaktanári figyelmeztetést szemtelen viselkedés miatt, Varró Daninak, Grecsó Krisztiánnak és Tóth Krisztinának örömmel osztogattam nyomdákat, mosolygós csillagos ötössel együtt.

Nem tudtok valami olyan helyet, ahol beváltják a használt papírzsepiket cirka 5 forintért mondjuk? Gazdag nem lennék belőle, de máris meghívhatnék mindenkit egy korsó sörre, aki olvassa a blogom. Amúgy köszi a 'Házi praktikák torokfájásra' című online cikk írójának. Mióta gargarizáltam meleg, sós vízzel nem fáj a torkom, vagyis nincs időm torokfájásra a hányások közbe...

Életem legrosszabb ötlete volt vizes kézzel megfogni a gyógyszert és belerakni a számba. Keserűbb volt, mint...Na jó, igazából ez a második legrosszabb ötletem volt. Az első helyen még mindig az a pár nappal ezelőtt történt manőverem áll, hogy a melltartóm kosarából hirtelen kicsusszant vasdarabot majd én foggal visszanyomom, hogy legalább nap végéig kitartson. A zseniális ötletem kivitelezése közben viszont letört egy darab a fogamból. Úgyhogy a melleim azóta a helyén vannak, de remélem ez éppen elég ok arra, hogy nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnjek anélkül, hogy mosolyognom kellene.
(Nem tudom mennyire tűnik fel nektek az oldalsáv, de kezdek asszimilálódni a blogspothoz.
 Ja, és ami azt illeti sikerült a helyreállítani a dátumozást is. Senki nem szólt, hogy végig taiwani idő szerint írtam. )

Azok után, hogy anyukám az egész szülőértekezlet alatt facebookon írogatott nekem, hogy mennyire gáz az egész. már nem is csodálkozom azon, hogy nekem olyan ötleteim vannak, hogy nyári cipőbe megyek iskolába, ami aztán hazafelé jövet ebbe a fázunk is meg ázunk is időbe nem az, hogy el, hanem szó szerint szétázott. Végül is megérte az árát az a virágos, hiperszuper, trendy, Lakatos Márkot is szégyenbe hozó napszemüveg is, amit augusztus utolsó napján vettem. Azóta nem könnyezek, amikor vágom a hagymát.

Ha így halad a szalagavatónk megszervezése, akkor úgy fog kinézni, hogy keringőzünk, lányokon szandál-zokni, fiúkon elsőáldozásról megmaradt lila öltöny zöld nadrággal öltözetben. De legalább lesz egy tripla fasza HD full digital kamerákkal rendelkező többtagú stáb, aki minden szögből felveszi ezt, mert nagyon fontos, hogy ezeröté' évekig porosodjon a műanyag DVD tok anyámék azóta már érvénytelen házasságkötéséről szóló VHS-e mellett.

Sikerült felvenni 2 hónap után a kapcsolatot azon társaság egyik tagjával, akikkel együtt utaztunk a Balaton Soundra. Tipikusan olyan arcok, akik miatt a szülők azzal a mondattal engedik útjára a gyerekeiket, hogy ' Idegenekkel ne álljatok szóba!'. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Déli-nél szálltunk fel velük a vonatra, de a 3 literes Becherovkájuk miatt, már Kelenföldnél énekeltünk, arról nem is beszélve, hogy később Lepsénynél meggyőződésünk volt, hogy Lepényen vagyunk, továbbá a kalauzt mi csak simán kalóznak gondoltuk. A lényeg viszont tényleg az, hogy annak ellenére, hogy senki nem tudta a másiknak az eredeti nevét, titokzatos módon Aranka néven mégiscsak el volt mentve az egyik srác telefonszáma és szerencsére ő pont nem az volt, amelyiknek 9 gomba van rátetoválva az alkarjára.

kár, hogy a képen nem látszik a fokhagyma
a tejföl alatt

Azért nem tegnap este írtam meg nektek ezt a bejegyzést, mert elaludtam nem akartam az esetleges szerencsés péntek tizenhármatokat sokkolni egy ilyen képpel. Szóval, gondoltam ma bemutatom nektek, hogy én hogyan kerülöm el az esetleges fesztiválrandikat, továbbá miért van annyi helyem minden koncerten, hogy az első sorban még kényelmesen táncolni is tudjak. Mondjuk a Carbonfools még meg is könnyíti a dolgom, ugyanis a Clublights refrénjének éneklése alatt, miszerint: Huu-HÚÚÚÚÚ-Huu-HÚÚÚÚÚ, nemhogy a előttem és mellettem lévőket tudom elkergetni, de még a mögöttem lévőket is. :-D

Az a baj a magamfajta magyar fakultációra járókkal, hogy hamar egy-egy téma megszállottai lesznek. Én nem vagyok idióta, de a jegeskávém összetevőibe behúzgáltam a rövid, hosszú szótagokat és elszántan keresgéltem az anapesztusztokat, jambusokat. Nem is írok többet ilyenről, mert ez laikusoknak valami olyasmi lehet, mint nekem amikor elolvastam egy felvételi követelményt miszerint: biológiából vagy idegen nyelvből érettségi. Szerintem meg biológiából vagy EGYÉB idegen nyelvből...

Nem tudom a következő 60 évben mennyire fogom magam megutálni amiatt, hogy én ezen az estén, a Disney hercegnős ágyneműmbe bújva, kakaót szürcsölgetve egy Bibliával magam mellett döntöttem el, hogy mivel (inkább kikkel) szeretnék foglalkozni. De ha nem is önmagában a munkám miatt fogok magamra haragudni, amiatt biztos, hogy olyan kimondhatatlan nevű hivatásokat választottam, mint a oligofrénpedagógus, tilflopedagógus, szurdopedagógus, vagy éppenséggel a szomatopedagógus. Jó hír amúgy, hogy ilyen diplomával elvileg logopédus is lehetek, de nem leszek annyira jófej anyuka, hogy megkönnyítem a leendő gyerekeimnek a "És anyukád mit dolgozik?" kérdésre felelő választ.

Akkor következzen az eddigi legviccesebb, legindokolatlanabb utolsó mondat szakítás előtt, magába sűrítve a pasik primitív gondolkodásmódját:

"...meg amúgy is, olyan vagy, mint egy APEH ellenőr!"

...továbbá köszönöm a freeblognak, hogy 7 évnyi posztolgatásomat, több, mint 1000 bejegyzésemet, majdnem egy év küszködés után végleg kidobhattam a kukába. Értem én, hogy nekik macht nichts, és nem jelent semmit, de nem unaloműzésből írtam le napról-napra, hogy eszem-e még a fikát, hanem, mert ez nekem így volt egy emlék. Már soha nem fogom megtudni, hogy 2008. március 3-án miért mikróztam meg egy darabka alufóliát. Ti meg már az életbe nem jöttök rá, hogy annyi helyesírási és nyelvtani hibával, hogy a jó égbe tudtam országos negyedik helyezett lenni a GoldenBlogon. :-)