Amikor 1485. október 31-én elfoglalta Mátyás király Bécset, létrejött egy valódi magyar ünnep,a Hello Wien! Emiatt öltözünk a mai napon ijesztő ruhákba, és emiatt nem kellene ma egyik lánynak sem sminket hordani. Apropó, most megyek is a jellmezes partyba, mert menstruációnak öltöztem és mindenki meg fog ijedni, ha sokat kések.

Már semmin nem tudok meglepődni, mióta a hittantanárom Facebookon belikeolta, hogy kiraktam Chris Reatól a Road to Hellt.(Út a pokolba a szerk.) Nem, még azon sem, hogy lustaságom miatt fekve kapcsolom le az állólámpát úgy, hogy magamra borítom, miközben a bambán nyitva hagyott számból köpködöm ki a lámpa műanyag bura részébe kiszáradt katicatetemeket.

Kultúrsznobkodom nektek egy kicsit. Az elmúlt egy hétben, sikerült megnézem Háy János egyik művét A gézagyerek-et, amit egy Játékszínben néztem meg, tehát a szereplők Korda Gyurira táncolás, éneklés közben, akár homlokon is rúghattak , vagy le is köphettek volna. Egyébként le is töltöttem a szövegkönyvet telefonra, mer' na, ha megakadnak, legalább tudtam volna segíteni és hasznos is lett volna, nem úgy, mint az Antigoné interaktív előadásán, amikor is olyan előadást rendeztem meg, amiben Kreón nemcsak, hogy népszavazást tart, de le is mondd Théba uralkodásáról, arról nem is beszélve, hogy a Hírnököt választottam királynak, aki a darab közepén kimondja, hogy tulajdonképpen ez a város egy szar hely, és ha lehetne azonnal elhúzna innen.  Aztán sikerült végigszenvednem a Justin Timberlakekel és Ben Affleckkel sem jól eladott Vakszerencsét. Röpke másfél óra alatt megszámoltam, hogy pontosan 354 db popcorn van egy dobozban. Másra nem volt jó ez az idő, esküszöm! Így kárpótoltam magam a legújabb, és valószínűleg utolsó Richard Curtis filmmel, amibe főszereplőnek megtalálták az egyetlen angol, kiköpött Bereczki Zolit, mindezek mellé a legjobb zenéket ollózták össze, az amúgy is kibaszott/kurva jó! *.*  zseniális történethez.

Roppantmód tudok örülni annak, ha egy 2 hete lefixált, 3 napot érintő programot mondanak le előző este. Konkrétan egy hosszú hétvége minden momentumát megszerveztem, nemcsak, hogy beavattam a családot, elpateroltam őket, de még azt is megszabtam, hogy az adott helyen mikor pukizhatnak. Továbbá lemondtam az év egyetlen olyan bálját, ahol a létező összes barátom, de még csak az ismerőseim is jelen lesznek és még ruhám is lenne, amit felveszek! Ergo, hacsak nem küldi el valamelyik olvasóm saját magát vagy kutyáját hozzám, egyedül x-elgethetem ki a külön erre a célra gyártott programfüzetemben, a már elvégzett tevékenységeket, hordhatom egyedül az egyen pólót és falhatom a természetesen autentikus ételeket reggelire, ebédre, vacsorára. Máskor nem szervezek meg semmit, 'szt majd esszük a hideg, másnapos pizzát, ülünk szombaton a TV előtt, hajnalban meg imádkozunk, hogy legyen még nyitva a helyi kiskocsma.

Én attól érzem magam magyarnak, hogy elszégyellem magam huszonharmadikán, hogy amerikai csokis kekszet eszek. Na meg attól, hogy napok óta őrizgetek Nutellás pohárban egy negyedszáras rózsát , mert itt olyan ritka a kedves gesztus, hogy mutogatni kell. Aztán nyilván magyarnak érzem magam attól is, hogy ismerem Gedeon bácsit és, bár még nem próbáltam, de tuti tudok nyereg alatt húst puhítani. Ami azt illeti, az is tipikusan magyar, hogy nemzeti ünnep van, és a TV-ben a Jégkorszak 3-mat adják...

én lennék a középső Disney hercegnő 

Na és akkor az utolsó postom a szalagavatóról. Megígérem! Minden a legnagyobb rendben zajlott, azon kívül, hogy egy nappal előtte jutott eszembe, hogy a hetedikbe megvásárolt matrózblúzba már nem férnek bele a melleim, így 24 óránk volt találni egyet. Amikor szavalnom kellett már volt bennem némi pálinka, mert csak így tudtam elviselni, hogy anyukám a második sorban ül. Majd táncoltam és énekeltem egy fejmikrofonnal az arcomon és úgy néztem ki, mint egy backstreet boy menyasszonyi ruhába. Akkor hatódtam meg a produkciónktól igazán és kezdtem el sírni, amikor megláttam az egyik barátnőmet zokogni  át akartam jutni a tömegen és egy csoport etnikum körbeállva tapsolt és éljenzett 'ehzzzzz igeen! szhép vót!' mondatokkal. Értékelem, minőségi zene jutott el végre hozzájuk! Az meg már csak hab volt a tortán, hogy én mondhattam a szülőknek köszönetet a pohárköszöntőn a sok olyan tízóraira elkészített szendvicsért, amibe olyan betét van, amit utálunk. A buli utána nem volt nagy szám. A barátom hajnalba lelkesen mesélte, hogy mennyire finom volt az a tészta, meg jól esett az a 3 kenyér is, amit megevett, (amíg én az angol négyeséért táncoltam az angoltanárral...) csak utána emlékeztettem a gluténallergiájára...

15 lány van az osztályba, 11 fiúra. Így történt, hogy a saját szalagavatómon egy olyan sráccal keringőzök majd, akit körülbelül egy hete ismerek. Mivel az első közös próbáról mindketten késtünk, a bemutatkozásunk úgy zajlott, hogy szorosan ölelkezve, a fejemet a mellkasára hajtva, azt a mondatot suttogtam neki, hogy: amúgy Donáta vagyok és most volt tesióránk, úgyhogy szóljál, ha büdös is! Két forgás között, megtudtam róla, hogy versenytáncos (és nem azért, mert egyszerűen összehasonlíthatatlan a forgási technikája egyéb fiúkkal. képzeljétek el az átlag fiúkat, ahogy úgy pörögnek, mint grillcsirke a sütőbe, meg a páromat, aki úgy pörög, mint Patric Swayze a Dirty Dancing-be.). Azt meg 16 ütemen keresztül mesélte, hogy szeret sakkozni, és ilyenkor jöttem rá, hogy igazából neki tök mindegy, csak lépegethessen. Egyébként 2,5 percet kell táncolnunk, ugyanis én utána éneklek és a többiek arra folytatják, nem is bírnának többet ki, az én tánctudásomból. Tényleg mindenkinek így a legjobb! Partnerem ebben is nagyon empatikus, mert amikor mondom neki, hogy de gáz lehet neki, hogy egy keringőzni alig tudó csajjal ropja, mindig elkezd hangosan énekelni, hogy ' Tessék, de gáz lehet neked, hogy egy énekelni nem tudó pasival táncolsz! ' A műsor végével véget ér majd a mi kis random kapcsolatunk is, és nem tudom, hogy kell-e vagy hogyan lehet egy ilyet továbbápolni, de ha nem lesz párom az esküvői nyitótáncomhoz, legfeljebb elhívom őt.

A hétvégén megkaptam az abroncsomat a szalagavatós ruhámhoz, ergo már 2 napja hercegnőset játszok, és iszonyatosan élvezem. Én ezt biza tizennyolcadikáig nem veszem le! Amikor porszívózok még táncolok meg éneklek is, mert így olyan, mintha Hamupipőke lennék. Mondjuk kényelmetlen benne az alvás, leettem májkrémmel. Pisiléshez meg 3 szomszédot kell áthívni, hogy tartsa nekem. Már csak valami jóféle flip-flop a'la tangapapucs vagy egy fasza kis Wink tornacsuka kellene hozzá.

Annyira rossz, hogy a blogom statisztikája, csak az mutatja, hogy hányan olvassák a blogomat. Néha jó lenne tudni, hogy milyen korosztály olvas, vagy milyen neműek, mert akkor sokkal könnyebben jönne a ihlet. Mondjuk elláthatnám anyám középkorú barátnőit ilyen ' A jó házasság alapja az, hogy soha nem engeded ki a férjed a házból éhesen meg kanosan.' típusú tanácsokkal, vagy zsenge srácoknak mesélnék arról, hogyan próbáltam meg elsajátítani a gitározás fortélyait autodidakta módon az internetről. Nem annyira vicces történet, hogy jobbkezes létemre, én balkezesen gitározok, mert a videóban az oktató is úgy tartotta, csak nekem nem esett le, hogy tükörkép, de legalább van egy eladó fekete akusztikus gitárom. Esetleg elmesélhetném tini csajoknak, hogy mennyit szenvedtem matekszakkörön egy srác miatt, akinek soha nem imponáltam igazából, mígnem rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert a kedvenc zenekarát nem is úgy hívják, hogy Sklipnot, hanem Slipknot. A férfiaknak meg nyilván elújságolnám, hogy tegnap Szerencsen járt Gyurcsány.