Mondjuk nem is tudom mit várok. Mit csinálnék én egy baráttal? Azt sem tudom hányszor kell őket etetni, meg levinni pisilni... Egyáltalán érdemes-e bárki miatt hangosan bömbölni 19 évesen egy pláza közepén, majd úgy utazni haza a 133-as busszal, hogy a takony egyenesen a számba folyik, mert a kistáskámban nem találom a rohadt zsebkendőt, mert tele van minden más szarral, ami őt juttatja eszembe.Valaki olyan hiányzik, aki elkísér a hajnali órákban a Blaháttól a Király utcáig. Valaki olyan, aki remélem, hogy nem olvassa a blogom.Most pedig reménykedek, hogy a tinilányok nem veszik véresen komolyan ezt a bejegyzést, de legalább annyiszor idéznek belőle, mint Simon Márton két kötetéből.

Minden vizsga előtt megnézem a magyar prostituáltak tarifáit, hogy nagyjából reális árakkal tudjam kitölteni a rosszlanyok.hu-s regisztrációs adatlapom, ha nem sikerülne már az első félévem sem. Megnyugtatnék mindenkit, hogy eddig minden a legnagyobb rendben ment, és hál' Istennek nem kellett ezt a elméleti síkot, gyakorlati síkra konvertálni.

Az elmúlt hónapokban megjelent velem készített interjúknak az lett az eredménye, hogy anyukámat gátlások nélkül leszólítják bárhol, bármikor hogy gratuláljanak a nagyszerű és tehetséges lányához. Kivételesem hozzám, és nem a húgomhoz, aki nem csak tökfestő versenyek nyertese, de még címszerepet is kapott a méltán híres Nokedli és Hokedli című remekműben, amivel a szerencsi ovikat fogják végigturnézni. Ezzel mondjuk csak annyit akartam mondani, hogy nyugodtan odajöhettek hozzám is az utcán. Mondjuk mióta fölfedeztem, hogy a sarki CBA-ban ugyanolyan kávégép van, mint az egyetemen, nem sűrűn zavarom az előadásokat jelenlétemmel. Ez a korlátozott élettérben mozgás pedig annyit eredményez, hogy legszívesebben minden ház falára felírnám babérlevéllel, hogy hüJe.

Kaptam új laptopot, úgyhogy írok már ide, ezzel gyakorolva a kétujjas gépelést, amit anno az MSN fejlesztett nálam hipergyorsra. Egyébként beköltöztem a 'mostmártényleg' végleges helyemre, egy nyáron összeházasodott pár mellé. Teljesen érthető, hogy engem választottak lakótársnak. Együttélésünk alatt vagy eldöntik, hogy soha, de soha nem akarnak maguknak gyereket, ami nem is lenne meglepő az első kétnapi 21423 hozzájuk intézett  segélykérő telefonhívásom után, mind hajnal kettőkor, éjszaka 11-kor, vagy délután négykor. Vagy rájönnek, hogy mindenképpen akarnak gyereket, mert vele biztosan könnyebb lesz, mint Donátával. A szobám fasza. IKEA és mosópor illat lengi be. Van hozzá egy ilyen walk in closet (külön bejáratú gardrób. a szerk.), mint Carrie Bradshawnak, ahol elrejthetem a nemlétező gönceimet, amiből soha nincs elég. Ha meg úgy érzem, hogy kupi van a szobában, mindent bedobálok oda és máris komfortosabban érzem magam, mer' amit nem látsz, az nem is létezik. Az ágyneműmön meg rajta van fehér alapon feketével az összes létező latin betű. Az egyik ismerősöm szerint egyszerűen csak azért, mert annyira együgyű vagyok, hogy súgni, és feliratozni kell nekem mondjuk azt, hogy alvás közben 'ZZzzzz', bizonyos szituációkban pedig 'ÁH AH'. Innen meg könnyen leolvasható.

Visszatérek meg összeállok megint, mint a Spice Girls. Ennek a fő oka, hogy felkértek egy interjúra a blogommal kapcsolatban, és az azért mégis csak halál cikin mutatna üresen. Arról nem is beszélve, hogy felvettek az eltére, szóval immáron hivatalosan is elvárja tőlem a társadalom, hogy legyek iszonyat intellektuális, aki egy haskás cigi után legszívesebben a Harmonia Caelestisről beszél. Na meg szívesen beszámolok én nektek a magánéletemről is, ami már nem Bridget Jones, de még nem is Casablanca. Viszont tökéletes Ponyvaregény, mert legfőképpen 3 szálon fut, éppolyan izgalmas, és előszeretettel mondogatom, hogy fuck.

Igazából mostanában a fél életemet Pesten töltöm. Az egyetlen ok, amiért nem költöztem még eddig sem oda az az, hogy lusta lennék egy bőröndnél több cuccot egyszerre összepakolni és/vagy felcipelni. Viszont az ország központjában sem csinálok lényegesen több dolgot, mint itthon tenném. Sőt meggyőződésem, hogy Pest azért a fővárosunk, mert itt a legolcsóbb (150 Ft) egyes helyeken az Oreos Milka. A hétvégén pár tömegközlekedési eszközzel megtett utazás közé (ha bérlete van az embernek, szívesen henceg vele az ellenőröknek errefelé) belefért némi kultúr program is. Így kerülhetett sor arra, hogy a Láthatatlan kiállításon Braille-írással kaptam meg egy telefonszámot, amit azóta sem tudok megfejteni, pedig szívesen tapogatóznék a sráccal a sötétben. Ahogy tettem ezt a vezetőnkkel is, akivel egész kiállítás alatt pajzán beszólásokkal dobtuk fel a társulat hangulatát, egészen addig, amíg előítélet ide vagy oda, megláttam felkapcsolt villanyfénynél, hogy korban az apukám lehetne. Kétszer. Büntetésből viszont elvittek a Budai vár alatt 16 méterrel fekvő barlangrendszerbe, ahol egy labirintusból, egy darab olajlámpással kellett kitalálni Dracula kamrája fantázianévre keresztelt füstös, cellákkal teli szűk járatokból , miközben Verdi opera szólt. Mikor rákérdeztem a pénztáros úrfinál arra, hogy van-e külön ijesztgetős rész, annyit felelt: 'Áh, nincs! Olyan vadregényes, és romantikus az egész! *.*' Később rájöttem, hogy külön nincs ilyen rész, mert az egész annyira fosatós, hogy a kijáratot a mosdók jelzik. (komolyan!) Na de nem kell ám sajnálni, mert péntek este a Jégbárban mulattam az időt és élveztem, hogy egy néger csávó adja fel-le rám a speckó kabátot és kesztyűt. Még akkor is, ha nem találtak megfelelően degeneráltan kicsi méretet a praclimhoz, ezért gyereket kaptam. Izgultam is, hogy kiadják-e majd az alkoholos italokat ilyen ujjhosszúságra, de végül sikerült inni Ne tapizd a hógolyómat! meg Télapó puttonya koktélt is, stílusosan jégpohárból. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem féltettem a jégszívemet.. Most pedig raknék ki nektek képeket, de igazán nem szándékom elijeszteni azt a szerény, kis létszámú olvasói körömet.

Semmi esetre sem szeretném, ha azt hinnétek, hogy kérkedni akarok ezzel, de sikerült kapnom egy új telefont. Azzal meg pláne nem akarok felvágni, hogy ez pont egy Galaxy Note 3, ami magasabb nálam, okosabb nálam, és igazából csak egy dologban nem tud leelőzni, súlyban, de mivel hatalmas, el tudom takarni vele akár az egész arcom, hogy ne ismerjenek fel, vagy az érintőképernyőhöz beépített hosszú ceruzával kiszúrni a szemét annak, akinek ez a tény nem tetszik. Ha bármiféle késztetést éreztek iránta, nyugodtan megadhatjátok a telefonszámotokat. Én annak csak örülök, hogy eggyel több embernek (dicsekedhetek!) szólhatok, ha mondjuk vészhelyzet áll elő és nem tudom a tartós tej szavatosságát. Ma már el is jutottam arra a szintre, hogy szerettem volna 1, azaz egy SMS-t írni, ehelyett pedig pontosan 4-et küldtem. (plusz-mínusz 30 a Lomtárba). Miután félórát vártam azután, hogy 90x megnyomtam a Küldés gombot az eredeti szöveggel, miszerint rémizgalmas egy tök jófej ember miatt elveszíteni az üzenet szüzességet és még mindig nem küldte el, elkeseredettségemben írtam egy másikat, amiben kifejtem, hogy mindenki pisiljen sörtől 40 napig, meg amúgy is, néha rágom a körmöm, ezt meg úgysem kapja meg senki! Pechemre ezt pont megkapta valaki, így írtam is neki, hogy előröl kezdjük. Majd elküldtem az eredeti szöveget, utána pedig megírtam, hogy a szüzességnek már mindegy, de bocsájtson meg nekem, ha még így is hajlandó velem szóba állni.