15 lány van az osztályba, 11 fiúra. Így történt, hogy a saját szalagavatómon egy olyan sráccal keringőzök majd, akit körülbelül egy hete ismerek. Mivel az első közös próbáról mindketten késtünk, a bemutatkozásunk úgy zajlott, hogy szorosan ölelkezve, a fejemet a mellkasára hajtva, azt a mondatot suttogtam neki, hogy: amúgy Donáta vagyok és most volt tesióránk, úgyhogy szóljál, ha büdös is! Két forgás között, megtudtam róla, hogy versenytáncos (és nem azért, mert egyszerűen összehasonlíthatatlan a forgási technikája egyéb fiúkkal. képzeljétek el az átlag fiúkat, ahogy úgy pörögnek, mint grillcsirke a sütőbe, meg a páromat, aki úgy pörög, mint Patric Swayze a Dirty Dancing-be.). Azt meg 16 ütemen keresztül mesélte, hogy szeret sakkozni, és ilyenkor jöttem rá, hogy igazából neki tök mindegy, csak lépegethessen. Egyébként 2,5 percet kell táncolnunk, ugyanis én utána éneklek és a többiek arra folytatják, nem is bírnának többet ki, az én tánctudásomból. Tényleg mindenkinek így a legjobb! Partnerem ebben is nagyon empatikus, mert amikor mondom neki, hogy de gáz lehet neki, hogy egy keringőzni alig tudó csajjal ropja, mindig elkezd hangosan énekelni, hogy ' Tessék, de gáz lehet neked, hogy egy énekelni nem tudó pasival táncolsz! ' A műsor végével véget ér majd a mi kis random kapcsolatunk is, és nem tudom, hogy kell-e vagy hogyan lehet egy ilyet továbbápolni, de ha nem lesz párom az esküvői nyitótáncomhoz, legfeljebb elhívom őt.