Döbbenetes, hogy az ember kétségbeesésében mennyi mindenre képes! Amikor szerdán beleejtettem a telefonomat a WC-be, gondolkodás nélkül nyúltam utána. Majd gondolkodás nélkül töröltem meg a teljesen tiszta kéztörlőbe, szívogattam ki belőle szájjal a toalettvizet ééééés tettem töltőre, ami árammal működik. Veszélyvállalás ide, vagy oda, teljesen tönkrement, úgyhogy azóta 0-24-ben pörög az emlékére a Bay City Rollerstől a Bye Bye Baby. Tragikusabb viszont, hogy holnap ilyenkor már rég a végzős bálon kellene szlopálnom a becsempészett Hubertust az asztal alól, viszont rájöttem, hogy az új ruhámban a Green Peace-esek vonszolnának ki hálóba tekerve, hogy nehogy fogságba tartsák a kis Willyt. Ráadásul fekete, egyszerű és látva a többiek ruháját olyan leszek, mint 366 szecessziós és ógörög csoda mellett egy XXI. századi minimal art. Szerintetek, ha megnézek egy varrónői gyorstalpaló YouTube videót, holnap hatig kész lesz a ruhám a függönyből?