2013. november 12., kedd

Kb. 200 m-re van a panelunk bejáratától egy tér, közepén egy Kossuth szoborral. Hétvégén jöttem haza, és olyan fontos üzenetet vártam a világhálón keresztül, hogy megálltam a ház előtt fogni a saját WiFim, aminek a jelszava egy nem túl kacifántos angol zeneszámnak a címe, amit viszont egy elég kacifántos éjszakán adtam neki. Szóval, ahogy vártam, hogy betöltsön az esetlegesen megérkezett levél, az utcavégén megjelent két illuminált állapotba lévő fiatalember, majd a következő párbeszéd hangzott el:
-Na, ott van már Lali! Csőőő!
-Hagyjad...süket, meg vak is!
-De tudod mi a legnagyobb baj vele? Hogy kőből van a szíve!
Sorsod Borsod. 
Bejegyezte: dátum:

8 megjegyzés:

  1. Orsi2013. november 13. 14:22

    Olvasgattam a blogod...csoda jó a stílusod, nagyon-nagyon tetszik:)

    mivel a blogstatisztikád nem jelzi, milyen korosztályból vagyok, leírom, hogy Lamazius azért nem mer tegezni sokszor, mert lassan a nagymami korosztályba kerülök (45) és a lányaim idősebbek tőled, úgy 7-8 évvel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Unknown2013. november 13. 16:46

      Oh, nagyon örülök, hogy tetszik! :-D Máskor is tessék benézni, szívesen látok mindenkit. Nem csak egy korosztály olvassa ám a blogom, ezzel tisztába vagyok! Egyébként nem tetszik sokkal idősebb lenni anyukámnál ;-)
      éééééé külön örülök, hogy kommentelni tetszett! :-D

      Törlés
    2. jazoli2013. november 14. 22:37

      45 - gyerek! :P

      Törlés
    3. kyOrsi2013. november 15. 12:25

      szerinted:D :P

      Törlés
  2. Orsi2013. november 13. 14:24

    na jó, nem 7-8, csak 5-6 évvel:))

    VálaszTörlés
  3. Orsi2013. november 13. 18:49

    jujjj:) azért maradjunk a blog nyelvezetnél, a tegeződésnél:)

    Lamazius is csak ifjonti zavarában magáz néha:)

    VálaszTörlés
  4. Lamazius2013. november 17. 16:24

    Uhhhh.....
    Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. :D

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)