Budapesten engem nagyon könnyen fel lehet ismerni. Például arról, hogy a reggel megmaradt bundáskenyereket osztogatom hajléktalanoknak egy aluljáróba sűrű bocsánatkérések közepette, mert nem sóztam meg. Esetleg jópofa taxisofőrrel beszélgetek az extrém utazókról és undorodva nézek a visszapillantó tükörbe miközben belekezd az '...az viszont rendszeresen előfordul, hogy szexelnek a hátsóülésen, ahol ülsz és takarítanom kell a pasik után' monológjába és mikor meglátja, hogy gyorsan felkapom a kezem az ülésről kacagva annyit mond, hogy 'amúgy nem!'. A mekiben meg csak én tudom elejteni a félliteres Spritetal teli poharamat, hogy szénsavas üdítőkhöz híven spriccelve forogjon körbe a padlón, majd megfagyjon a levegő és annyit kiáltson fel valaki: Aztaaaaa! Meg úgy alapjáraton pozitívabb vagyok, mint a többiek. A Vörösmarty téren voltunk a barátnőimmel, a karácsonyi vásárba, amikor őrülten szakadni kezdett a hó, és nem az, hogy függőlegesen, hanem vízszintesen jobbról, balról, középről, hátulról, elölről, de szerintem még alulról is zúdultak az arcunkba a hópelyhek, mert a szél olyan 1200km/h-val fújt, amikor is 5 perc ilyen időjárásban való sétálás után gondoltam megtöröm a csendet, miszerint 'Júj! Látjátok? Szállingózik a hó! *.*' . Meg bulizok Ricsipível, Qka MC-vel. Továbbá egy fesztivál közepén táncolok felkérésre (na most fogom az olvasóim felét elveszíteni) Éjjel-nappal Budapest Lalival, de tényleg annyi mentségem van, hogy viccet félretéve ő kért fel, mer' magamtól én aztán nemigen alkalmaztam volna miatta erőszakot. (a táncról készült képeket e-mailben lehet megigényelni, esetleg, talán, ha..., mert úgy nézek ki rajtuk, mint egy pofon csapott fing.)

yo'!