Van egy kis füzetem, amibe mindig felirkálom minimum címszavakba, hogy ezt és ezt bele kell írnom a blogomba. De most nincsen semmiféle jegyzetem, úgyhogy leírom, hogy nem tudok mit leírni. Mondjuk most eszembe jutott, hogy a húgom megkapta élete első magassarkú cipőjét és nagyobb eksztázisba van, mint anno nagyim Szécsi Pál koncert előtt. Képzeljetek el egy discogömböt, sarkakkal. Kb. így néz ki a cipő, csak rondább, de nem akarok illúzióromboló lenni, így nem bántom miatta. Sőt, még azt is eltűröm, hogy az egész szobám ezüst flitteres legyen. Tudom, hogy ez mennyire fontos időszak, így hát le is fényképezem minden mozdulatát benne. Amikor zoknival felvéve wc-n ül benne, amikor az orrát turkálja benne, amikor balettozik benne, vagy amikor csak simán abban alszik el. Semmi pénzért nem fosztanám meg attól az élménytől, hogy ezeket a képeket viszontláthassa a 18. születésnapjára készített videóban. 

Mindenképpen pozitív, hogy a táncpróbát én bőgtem végig és nem a tánctanár. Mondjuk ő tulajdonképpen csak akkor sírhatta volna el magát, ha meglát táncolni. De ez ma nem történt meg, ugyanis gyakrabban van tüdőgyulladásom, mint menstruációm, így végigültem a próbát. Haszna mondjuk nem volt, mert nem láttam a koreográfiát a zsebkendőktől orrfújás közben, a zenét meg a saját köhögésemtől nem hallottam. Az meg egy külön élmény, hogy egy falusi színjátszó versenyt simán megnyerhetnének a közreműködésemmel, mert a krém, amit a kezemen lévő fertőzésre kaptam pirosas narancssárgára fogta be a bőröm, így kiválóan megszemélyesíteném az óriásrépát a klasszikus mesébe.

Mindig letargiába esek, hogy mi lesz a halaimmal a másnaposságra tartogatott 'hányósvödrömben'. Történt ugyanis, hogy pár napja összetört az akváriumom. Csupán kb. 15 liter víz folyt szét a panel másodikon a parkettára, meg az alsó szomszéd fejére. Aztán eszembe jut az a történet, amikor egy elég  burzsuj családból származó fiúnál voltunk házibuliba és az újonnan vásárolt 116"-os LED TV mellett széttört egy 200 literes akvárium. Nem az, hogy hirtelen parancsszerűvé vált az éppen akkor hangosan karaokezott  'Csavard fel a szőnyeget' ,de  buli közepén egy 3 órás munka vette kezdetét, ahol mindenki illuminált állapotba a padlót törölgette meg szedegette az üvegszilánkokat. Kivéve a kevésbé filigrán, kopasz, nagydarab, helyi menőcsávó házigazdát, aki kancsóval próbálta összeszedni a még élő két halat, hogy azokat utána véletlenül ne a vizes, hanem a vodkás pohárba rakja...

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Én ennél szebb és jobb anyukát már nem tudok formálni. (azt meg úgysem fogom leírni, hogy gasztro rekordja eddig az, hogy a már kész, rendelt pizzát újramelegítéssel leégette vagy, hogy rajong Csernusért. továbbá azt sem írom le, hogy tudom, hogy mindig beleolvasott a kézzel írott titkos naplómba. meg azt sem mesélem el, hogy kiskoromba egyszer nem mondtam el neki, hogy belevágtam a hajamba, mert szokta olvasni a blogom.)Úgyhogy srácok tessék, láttátok. Most már mindenki engem                                                                                                               akar feleségnek, igaz? :-D

Tesóm egyébként majdnem olyan intellektuel, mint a magyar társadalom jó része, emellett szőke is. Így születhet olyan mondat tőle nagyitól hazaérve, hogy: 'Azt mondta, hogy dzsem. Nézem, rá van írva, hogy jam. Megkóstolom, erre lekvár.' , vagy, hogy ő LABDAdor kutyát kér anyától születésnapjára, továbbá táborból hazajövet elmélyülve konstatálja, hogy ' Ezek a programok túl gyerekesek voltak egy magamfajta 7 évesnek.' Ezektől eltekintve viszont javasolnám a későbbiekben oktatási miniszternek, mert ma bementem helyettesíteni a képzeletbeli osztályához egy angolórát. 1000 forintot adott érte és még élveztem is. Mondjuk ehhez lehet, hogy hozzájárult az, hogy fél éve én állíthattam neki össze a névsort és amellett, hogy most bosszúból az összes exemnek beírhattam egy szaktanári figyelmeztetést szemtelen viselkedés miatt, Varró Daninak, Grecsó Krisztiánnak és Tóth Krisztinának örömmel osztogattam nyomdákat, mosolygós csillagos ötössel együtt.

Nem tudtok valami olyan helyet, ahol beváltják a használt papírzsepiket cirka 5 forintért mondjuk? Gazdag nem lennék belőle, de máris meghívhatnék mindenkit egy korsó sörre, aki olvassa a blogom. Amúgy köszi a 'Házi praktikák torokfájásra' című online cikk írójának. Mióta gargarizáltam meleg, sós vízzel nem fáj a torkom, vagyis nincs időm torokfájásra a hányások közbe...

Életem legrosszabb ötlete volt vizes kézzel megfogni a gyógyszert és belerakni a számba. Keserűbb volt, mint...Na jó, igazából ez a második legrosszabb ötletem volt. Az első helyen még mindig az a pár nappal ezelőtt történt manőverem áll, hogy a melltartóm kosarából hirtelen kicsusszant vasdarabot majd én foggal visszanyomom, hogy legalább nap végéig kitartson. A zseniális ötletem kivitelezése közben viszont letört egy darab a fogamból. Úgyhogy a melleim azóta a helyén vannak, de remélem ez éppen elég ok arra, hogy nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnjek anélkül, hogy mosolyognom kellene.
(Nem tudom mennyire tűnik fel nektek az oldalsáv, de kezdek asszimilálódni a blogspothoz.
 Ja, és ami azt illeti sikerült a helyreállítani a dátumozást is. Senki nem szólt, hogy végig taiwani idő szerint írtam. )